Versek a költészetről

Dátum: 2019.04.11.
Kategória: Aktuális

A magyar költészet napjára idén olyan részletekkel készültünk nektek, amelyekben költők beszélnek a verselés fontosságáról, szólnak társaikhoz, esetleg magához a művészethez.

Mindenesetre kifejezően kapcsolódnak a témakörhöz. A válogatásnak nem titkolt célja, hogy az olvasója ismerkedjen a költészet birodalmával. Ha valamelyik részlet megtetszik, keress rá!

 

 

Kosztolányi Dezső: Induló a költőkhöz (részlet)

Ez itt az élet, hámor és kohó - 
világ költői, ide jőjjetek, 
testvéri szemmel, örökös merészek, 
nézzétek itt az ősi lényeget. 
Látjátok-e, a zöld asztal szövetjén, 
ott ugrik a véletlen, mint a nyúl 
és kavarognak a szinek veszetten, 
mint álmainkba, határtalanul. 
Rémítve jönnek szörnyű figurák, 
a feketék, a dörgő pirosak. 

 

Radnóti Miklós: A „Meredek út” egyik példányára (részlet)

Költő vagyok és senkinek se kellek,

akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:

É- É - É - sebaj, hisz énekelnek

helyettem kandi ördögök.

 

S higgyétek el, higgyétek nékem el,

joggal legyez az óvatos gyanu!

költő vagyok, ki csak máglyára jó,

mert az igazra tanu.


 

Nemes Nagy Ágnes: Mesterségemhez (részlet)

a szó, amely a földből égbe

sistergő döngés ütemét

ingázza folyton, összevétve

önrángását, s a fellegét –

 

erkölcs és rémület között,

vagy erkölcstelen rémületben,

mesterségem, mégis te vagy,

mi méred, ami mérhetetlen,

 

ha rángva is, de óraként,

mely képzelt ütemet rovátkol

az egy-időn – mégis a fényt

elválasztja az éjszakától.

 

 

 

Petőfi Sándor: A költészet

A költészet nem társalgó-terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet! olyan épület,

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy,

Szóval: szentegyház, ahová belépni

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

 

 

 

Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék (részlet)

Szeszélyes, bús ajándék

E rímes, furcsa játék,

Ó, zokog, bár negédes -

Fogadd szivedbe, édes!

 

Mert csupa szívbe vert seb

Vérszínezi e verset,

Mint halvány őszi rózsa

Szirmát az őszi rozsda.

 

De lásd, egyebem nincsen,

Se birtokom, se kincsem,

Nem adhatok tenéked,

Csak ily borús zenéket.

 

Csukás István: A költészet

A maradék tisztesség, amit még

nem játszottunk el félelemből, vagy

renyheségből; vagy amit nem játszottak

el helyettünk költő-császárok, vagy csak

örmesterek; s amit lopva viszünk, már-

már értelmetlenül – talán jó lesz küszöbnek.

 

Rákos Sándor: A vers halála (részlet)

íme a vers

lángra lobbantható

s mécslángja vagy máglyatüze

az ember arcát világítja meg

és ha kihúny

a lét is meghasad

jegesen villámlik verstelenül

s a fagy kígyója

 

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen (részlet)

A rím szeszélye - ó, a rím
Veszélyes ám, barátaim!
Cibál orrunknál fogva minket -
Lekvárra gondolunk, de jaj,
A rím, az azt mondatja: vaj

 

S nemcsak a rím, a lágy, a zsongó,
De például a gondolat,
Az is veszélyes és csapongó -
Az ember olykor mondogat
Olyasmiket, mik másnak uncsik,
Egy két sztorit ismétel untig,
Ha fejében az ész neki
Valamért erre készteti.
Mert hát, mi mást esetleg untat,
Gondolni arra jó nekünk,
Emlékeket idézgetünk,
Mulattatjuk saját magunkat...
A beszéd erre is való.
Kis olvasók, fecsegni jó!

Ajánlott tartalmak